~Emlékek nélkül~

Sziasztok! Bocsi a késést, de a monitorra készültem, aztán pihengettem :D

Nagyon szépen köszönöm a Prológushoz érkezett komikat és a 7 feliratkozót :D (bár egy kicsit bánt hogy az első évadnal 21-en voltunk, most pedig csak ennyien :/)

A részhez nincs nagyon hozzáfűznivalóm, de kérlek pipázzatok és komizzatok :D

Kellemes olvasást! :*

*Harry*

"Mindenki látta azokat a felvételeket. És MINDENT láttak. Csak a Játékvezető arcát nem..."

A fiatal nő rémülten néz a szemebe.

- Nem tudod ki vagyok? - kérdi késtégbeesetten, mire alig láthatóan megrázom a fejem.

- És én? Rám emlékszel Harry? - kérdi ijedten az idősebbik. Kutatok az emlékeim között, de... Hirtelen hasít belém a tudat, hogy...

- Nem emlékszek semmire! - mondom halkan, a kétségbeesés nagyon jól érezhető a hangomban.

- Hívom az orvost! - mondja a fiatalabbik és könnyes szemekkel kifut a kórteremből.

- Én az anyukád vagyok Harry! Ő pedig a nővéred, Gemma! - mondja a bent maradt nő sírós hangon.

- Harry? - kérdem halkan, ízlelgetem a szót. Harry lenne a nevem? Még ez is idegen...

- Igen, Harry Styles. Harold Edward Styles, az én kicsi fiam... - sírja magát el anya.

Pár perc múlva a fiatal nő, a nővérem Gemma, egy orvos és egy rendőr lépnek be a kórtetembe.

Fura, hogy ilyen alap dolgokra emlékszek: milyen munkák vannak, mi a biológia, kémia, de azt, hogy mi tartozik ezekbe, már nem tudom - csupán üres szavak keringenek a fejemben a kétségbeesett kérdések mellett.

Az orvos megvizsgál, kérdez tőlem pár dolgot, melyekre azonnal válaszolok, majd anyám felé fordul.

Olyan rossz ez... Tudom, mondom TUDOM, hogy ő az édesanyám, de nem emlékszek rá, nem emlékszek arra hogy milyen Ő, hogy miket szeret, mi a kedvenc színe, a hobbijai...

- Harrynek súlyos amnéziája van, amin egyáltalán nem csodálkozok 6 év kóma után... - kezd bele az orvos, de tovább mintha nem is hallanám, fejemben három szó visszhangzik: 6 év kóma... - Azt azonban nem tudom megmondani, hogy maradandó, vagy csak ideiglenes e. Csak reménykedhetünk abban, hogy visszatérnek az emlékei. Addig sjanos a biztosúr sem tud kérdezni semmit, kérem távozzon! - fordul a rendőr felé, aki bólint, de még mielőtt kimenne, idelép mellém:

- Ha bármi eszedbe jut, ami egy szigettel, vagy négy fiúval kapcsolatos, azonnal hívj! - mondja kedvesen és letesz az éjjeliszekrényre egy névjegykártyát, majd kimegy.

- Miről beszélt? - nézek anyára értetlenül. 

- Hosszú történet, majd elmesélem ha jobban leszel! Most aludj Kincsem! - gyengéden megsimogatja az arcom, majd lehajol hozzám és lágy csókot lehel a homlokomra. Hálásan felmosolyogok rá és becsukom a szemem. Pár perc alatt elnyom az álom.

****

Egy hegyen állok, a meleg nyári szellő felborzolja göndör hajamat. Hunyorgok kicsit, a napfény bántja a szememet. Körbenézek. Hogyan kerültem a kórházból egy szigetre?! 

Előttem hirtelen a SEMMIBőL megjelenik egy szakadék. Egy kötélhíd vezet át a túloldalra. Erős késztetést érzek hogy odamenjek, de nem merem megtenni. Félek hogy lezuhanok.

- Harry! Harry segíts! - hallom meg hirtelen, sietve keresem a hang forrását. Tekintetem megállapodik egy üvegen a híd közepén. Egyszerű üveg, amiben az ásványvíz is lenni szokott. Mit keres az ott?

- Harryyyy! - kiáltja megint. Megrázom a fejem, hátha tévedek, de nem. A hang az üvegből jön!

Veszek egy mély levegőt és rálépek az első deszkára.

RECCS!!!

A deszka leszakad a lábam alatt, éppenhogy csak meg tudok kapaszkodni. Huh... Ez csak egy hajszálon múlt... 

Most már óvatosaban, előrelátón lépek előre, erősen szorítom a köteleket az oldalaimon. Lassacskán elérek az üvegig, felveszem a deszkáról.

- Harry segíts! - már sokkal gyengébben, mégis kétségbeesettebben hallatszik az üvegből a hang. Mikor jobban megnézem, látom csak meg az alján fekvő kis emberkét. Barna haja, arca, ruhája véres. A vér pedig a szívébe szúrt lándzsa által okozott sebből áramlik, lassan megtölti az üveget. A kis férfi könyörgőn néz fel rám.

- Tudd meg ki a Játékvezető! - suttogja elhaló hangon, én mégis minden szavát tisztán hallom. 

Az emberke szeme lecsukódk, testét elnyeli a vére. 

Alattam pedig beszakad a híd, sebesen zuhanok lefele egy nevet kiáltva:

- Liaaaaaaam!

****

Harrynek rohama volt. Álmában Liam nevét kiabálta, majd elvesztette az eszméletét a roham miatt. Az orvosok benyugtatózták és elaltatták, Anne és Gemma pedig sírva ölelték egymást.