~Feltörő emlék~

Sziasztok! :D

Köszönöm az előző részhez érkezett pipákat és komikat, meg persze a +4 feliratkozót, nagyon sokat jelent ez nekem :')

Ez a rész... Uh... Hát nem lett valami hosszú, inkább csak egy átmenet a következő részbe. Lehet hogy Számotokra kicsit unalmas is lett, de hát így sikerült :\

Tudom, a végét kissé összecsaptam, de nem tudtam mit írni.

Na de elég az önsajnálatból, kellemes olvasást! :*

"I know you never love the sound of your voice..." 

Egy magától ajkaimra szálló dalt dúdolgatva feldobom a félig megégett palacsintát a levegőbe, majd ügyesen el is kapom. A már kész csintákra nézek miközben visszateszem a serpenyőt a lángra. Első próbálkozásnak nem olyan rossz, bár szerintem a kukában fogja végezni.

Mindegy, az a lényeg, hogy valamivel le tudjam kötni magam.

A tegnapi nap eseményei járnak a fejemben.

Teljesen sokkot kaptam, mikor megtudtam, hogy Gemma már házas. Ashton jófejnek tűnik, sokat mesélt magáról és a zenekaráról, a 5 seconds of summer - ről, de bánt hogy Gemma nem mondta el. Vajon gyereke is van már?

Eldöntöttem, hogy majd holnap, vagyis ma, kifaggatom. Megkérem majd, hogy most ne rólam, hanem magáról és anyáról és apáról meséljen el mindent. Hiszen nem is ismerem őket...

- Hm hm hm hmhmhm... - dúdolgatom magamnak nyugodtan, ma reggel már sokadszorra ezt a dalt. Igen, dal, ebben biztos vagyok. Lehet hogy nagyon szerettem, azért maradt meg, vagy csak magamtól találom ki.

Már az emlékeket és a fantaziálást se tudom megkülömböztetni...

Pár perc múlva elzárom a lángot és leteszem a kupacra az utolsó elégett palacsintát. Elégedetten szemlélem meg a művemet, majd megfordulok, hogy elmosogassak.

Szemem azonban megakad az ajtóban álló nővéremen. Nagy szemekkel néz rám, száját szólásra nyitja, de nem jön ki rajta hang.

- Mi a baj Gem? - kérdem aggódva, de csak meredten bámul engem továbbra is.

- Anyaaaa! - kiáltja el magát hirtelen és felrohan az emeletre. Mi ütött belé? Már éppen utána indulok, mikor meglátom hogy anya kezét szorongatva fut vissza hozzám.

- Gemma, mi ennyire sürgős? - kérdi édesanyám, vizes hajá csavargatva. A nővérem biztos a zuhanyból rángatta ki.

- Harry a Little thingst dúdolta! - mondja Gemma fülig érő mosollyal, anya csodálkozva rám néz.

- Csa - csak eszembe jutott egy dallam és azt dúdoltam - makogom zavarodottan. Miért olyan fontos ez?

Egyszerre ugranak a nyakamba, szorosan átölelnek. Természetesen visszaölelem őket, de nem értek semmit.

- Miért olyan fontos az a Little valami? - kérdem értetlenül, mire anya felnevet.

- Little things! - mondja mosolyogva Gemma. - És azért fontos, mert eszedbe jutott! Ez a dal nagyon sokat jelentett neked, ugyanúgy, mint az, amit a kórházban hallottál! - magyarázza.

- Vagyis talán kezdesz emlékezni! - anya hirtelen felpattan a kanapéra és elkezd ugránozni rajta nevetve.

Gemmával cinkosan egymásra pillantunk és seperc alatt csatlakozunk anyához.

Felszabadultan ugrálunk a kanapén, az egész házat megtölti hangos nevetésünk. Ennyire felszabadultak még sose voltunk azóta, hogy felébredtem volna. Előtte remélem rengeteg ilyen boldog pillanat volt a családunkban, és nem utáltuk egymást...

****

Veszek egy mély levegőt és bekopogok Gemma szobájának ajtaján. Nem jön válasz, így halkan benyitok.

Nővérem édesen szuszog pihe puha takarója alatt, hasán fekve úgy öleli át a párnáját, mintha az élete múlna rajta. 

Mosolyogva figyelem, halkan becsukom magam mögött az ajtót. A nyugodt kifejezés az arcán az én feszengésemet is egy - kettő elmulasztja. 

Nagyon szégyellem magam azért, hogy eddig annyira önző voltam, hogy egy kis érdeklődést se mutattam irátna, mindvégig csak az én múltam, az én életem érdekelt. Kissé félek a rekaciójától, mikor megkérem hogy meséljen egy kicsit magáról is. Remélem nem fog haragudni rám, amiért csak most jutott eszembe... 

Cssndben leülök mellé az ágyra, mire Gemma hirtelen nyöszörögni és mozgolódni kezd, az arcán levő nyugalmat átveszi az ijedt kifejezés. 

Megrémülök, mikor a nevemet kezdi nyöszörögni, de még nem ébresztem fel. Ahhoz túl kíváncsi vagyok...

- Harry... Ne menj oda... Menekülj el arról a szigetről... A fiúkkal együtt... - motyogja, majd hirtelen kinyitja a szemét és felül. Ijedten néz körbe a szobában, majd mikor meglát engem, szorosan átölel.

- Ssh... Minden rendben van, csak egy rossz álom volt... - mondom nyugtatón, miközben a hátát simogatom. Egy szeretetteljes puszit nyomok a feje búbjára.

Gemma szavai visszhangonzak a fejemben.

Ugyanarról a szigetről álmodott amiről én is a kóházban?