~Kíváncsiság~

Hahi! ^^

Ez most egy hooooosszú rész lett, remélem Nektek is annyira tetszeni fog, mint nekem :D

Pipázzatok, komizzatok és iratkozzatok fel a ha tetszett! :)

Kellemes olvasást :*

"Muszáj tudnom! A kíváncsiság felemészt..."

Nem aludtam egy percet se. Egész idő alatt gondolkoztam. Azon, amit Gemma motyogott tegnap álmában. 

Van egy olyan érzésem, hogy nem kellett volna ott lennem, nem kellett volna hallanom. De az időt már sajnos nem lehet visszaforgatni. Mert ha lehetne, visszautaznék azokba az évekbe, mikor még tudtam, hogy ki vagyok. 

Mi van ha az én és Gemma álma is ugyanarról a szigetről szólt?

A kíváncsiság felemészt. 

Meg kell tudnom valahogy! Megkérdezzem? Persze, majd odamegyek hozzá, hogy: 

"Csövi Gem, milyen szigetről álmodtál tegnap? Ahol egy hídon egy lándzsával leszúrt hapsika feküdt egy üvegben? Király, én is! Pacsit tesa!"

Kicsit se nézne hülyének. 

De muszáj tudnom! Lehet hogy Gemma meg tudja mondani, hogy ki volt az az üvebe zárt ember...

És ha mégse?

Fújtatok egyet és ledobom magamról a folytogató takarót. Lassan kiszállok az ágyból és kisétálok a fürdőzobába. Beállok a zuhanyba, hosszú percekig csak élvezem, ahogy a forró víz lemossa rólam az izzadságot. 

Ebben a pillanatban azt kívánom: bárcsak az összes gondot is le lehetne mosni, mint a piszkot. Akkor biztos senkinek se lennének problémái, mindenki nyugodtan élhetné a mindennapjait. 

Becsukom a szememn és egy hirtelen mozdulattal elzárom a csapot.

Kiszállok, vizes testem köré törülközőt tekerek, majd visszasietek a szobámba.

Az egész helyiséget átkutatom, mire végre találok egy érmét. 

Fej→megkérdezem

Írás→megtartom magamnak.

Veszek egy mély levegőt és feldobom az érmét a levegőbe.

*Gemma* 

- Rossz előérzetem van Harry... Nem szeretém, ha ma koncetre mennél... - mondtam feszengve állva a öcsém előtt, ezzel elállva az útját.

- Ugyan már Gem! Csak egy jótékonysági koncert, amit egy régi ismerősöm szervez! Mi baj történhet? - mondta Harry és nyugtatón  rámmosolygott azzal a cuki gödröcskés mosolyával. Felsóhajtottam, mire megölelt,  majd elindult a koncertre, ahonnan nem jött vissza...

Egy csomó dolog kavarog a fejemben. Nem tudom hogyan jutott eszembe az utolsó beszélgetésünk Harryvel, régen álmodtam vele valami ennyire... Nyugodtat. Rendszerint szörnyű rémálmaim vannak arról, hogy az én drága kisöcsém miket élt át azon a szörnyű szigeten. 

Olyan rossz hogy nem emlékszik! Végre felébred a kómából, minden a régi lehete, erre azt se tudja, hogy ki vagyok...

Tegnap nem értettem, hogy miért volt mellettem mikor felébredtem, mégis jól esett, hogy szorosan a karjaiba bújhattam, egy kis vigasztalást várva, amit meg is adott. Szorosn ölelt amig meg nem nyugodtam. 

És csak reménykedni tudok abban, hogy nem beszéltem álmomban. Az lenne a vég. Volt már rá eset, hogy az egész álmomat tudatlanul elmotytam, és nem akarom Harryt felkavarni múltjának ezen részével. Még az 1D - ről se tud... Mindent idővel, fokozatosan szeretnénk neki elmondani, nem mindent egyszerre a nyakába zúdítani. 

Felsóhajtok és odamegyek az ablakomhoz, kifele nézegetek a csendes, téli utcára. 

Régen voltam már itt, ebben a házban, ebben a szobában. Évek óta Ashtonnal élek a kis, családi házunkban. 

A 5SOS már két éve felbomlott, de békességben. A fiúk együtt döntöttek emellett, mivel a turnék alatt lehetetlen a családukkal, vagyis velünk foglalkozni. Viszont még ma is tartják a kapcsolatot, néha - néha pedig rendeznek egy kisebb koncertet a rajongók számára. 

Jó lenne visszautazni az időben és élvezni a tomboló lányok sikolyaitól alig hallható zenét, ami betölti a stadiont. 

Hirtelen eltűnik az eddigi kis jókedvem, helyét szomorúság veszi át.

Imádom Ashton hagját hallgatni, de még jobban szeretem az öcsémét, miközben a szívét és a lelkét beleadja a dalokba. 

Mielőtt a szigetre kerültek volna, egy csodálatos dalon, a Story of my life - on dolgoztak, ami már sose került napvilágra. Még nem volt kész se a klipp, se pár rész magából a dalból. Mégis elsírtam magam, mikor így, hiányosan meghallgattam. 

A Midnight Memories album már feljátszott dalait közzétették, de csak pár volt kész:

Best song ever

You & I

Midnight memories

Half a heart

Little white lies

Alive

Dont forget where you belong

Az összes csodálatos daluk közül ma csak ennyit hallgathatnak az összetört Directionerek. 

Tegnap tért vissza hozzánk a remény, hogy Harry valaha emlékezni fog, mikor a Little things - t dúdolta. Azonnal felismertem, ezt a fantasztikus dallamot semmivel sem lehet összetéveszteni.

És erről a dalról eszembe jut a többi fiú. Szemembe könnyek gyűlnek az emlékre. Mennyit szórakoztunk, hülyültünk mi együtt annak idején! 

De... Szerintem meghibbantam... Túlságosan megörültem annak hogy Harry felébredt, és képzelődni kezdtem. Hiszen az lehetetlen.. Nem láthattam őt ott a kórházban... Mit keresett volna Harry ágya alatt, ha halott? Biztos csak hallucináltam - próbálom magamat megnyugtatni mindig mikor eszembe jut.

És ha mégse?

Gondolatmenetemet egy halk kopogás szakítja meg.

- Tessék! - fordulok az ajtó felé, majd Harry nyit be feszengve:

- Szia! Ööhm... Beszélhetnénk? Fontos - kérdi bizonytalanul, látszik rajta, hogy valami nagyon bántja. 

- Persze, mondd csak! - csendben letelepedünk az ágyamra. Lábaimat felhúzom törökiülésbe hogy kényelmesebb legyen. Elmosolyodok picit, mikor látm, hogy Harry is így tesz.

Öcsém vesz egy mély levegőt, majd végre kiböki:

- Milyen szigetről álmodtál tegnap? 

Teljesen lefagyok kérdése hallatán. Beszéltem álmlomban?! Francba!!!

- Én.. Ööö.... - makogok össze vissza.

- Csakmert tegnap álmodban azt mondtad, hogy ne menjek arra a szigetre - szakít félbe gyorsan. Huh... Csak ennyit mondtam? Remélem...

- Csak egy rémálom volt - mosolygok rá nyugtatón. Nem akarom hogy így tudja meg, mi történt vele a kóma előtt... 

Harry felsóhajt, látszik rajta hogy csalódott, hogy nem ezt a választ várta. Talán emlélszik valamire?

- Miért érdekel? - kérdezem kiváncsian, egyik szemöldökömet felvonva. 

- Mert... - lehajtja a fejét - Én is álmodtam egy szigetről... - mondja alig hallhatóan.

- Hogy micsoda?! Meséld el! - kérem. Lehet, hogy fontos! Esetleg a Játékvezető arcát látta álmában? Akkor talán megtudhatjuk hogy ki az!

- De hülyeség! - néz fel rám Harry félve. 

- Nem baj! - kedvesen mosolyogva előre nyúlok és megsimogatom a kezét - Tudod hogy nekem mindent elmondhatsz!

Harry sóhajt egy nagyot és becsukja a szemét, mintha úgy könnyebb lenne felidézni az álmát.

- Egy szakadék szélén álltam, előttem valamilyen kötélhíd vezetett át a másik hegyre. Hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja és segítséget kér. Magam elől hallottam valahonnan, így hát megindultam át a hídon. Minden gond nélkül ment, azonban pont középen találtam egy kis üveget. Ez most nagy marhaság lesz, de benne egy lándzsával leszúrt emberke feküdt. Ő mondogatta a nevemet körbe körbe, aztán ezt kérte tőlem, idézem: "Tudd meg ki a Játékvezető!" Aztán leszakadt alattunk a híd, én pedig az emberke nevét kiabáltam, amit amint felébredtem, elfelejtettem... - meséli végig lehajtott fejjel, míg én sokkolva hallgatom. 

- Liam... - suttogom alig hallhatóan. Biztosan ő volt az, hiszen vele végzett lándzsa. Vagyis... Ő végzett magával egy lándzsával...

Hosszú pedrecig csak csendben ülünk, a gondolatainkba merülve. Ezt el kell mondanom anyának! És az orvosnak is! Mostmár biztos vagyok benne, hogy Harry egyszer emlékezni fog mindenre, nem úgy ahogy a doki mondta!

Magam előtt piszkálom a takarót, azon gondolkozva, hogy mi legyen a következő lépés. Elmondjam neki? Elmondjak neki itt és most mindent?

- Gem... - szólal meg hirtelen Harry, rákapom a tekintetem.

- Igen? 

Habozik egy kicsit, majd suttogva kimondja ami a szívét bántja:

- Valaki volt bent... A kórházban... Éppen mászott ki az ablakon, mikor felébredtem...

Jesszusom... Ne... Ezt ne...

- Megkérdeztem tőle, hogy ki ő... Erre csak azt mondta, hogy egy régi barát... Ismertem Gem? - néz a szemembe kicsit kétségneesetten, úgy látszik meg van ijedve. Nem is csodálkozok ezen. 

De... Akkor az nem volt hallucináció? 

Harry is látta. 

Látta azt, aki az ágya alatt rejtőzöt, amíg mi anyával bent voltunk. Látta azt, aki könyörgött nekem azért, hogy ne buktassam le. Látta azt, akiről mindenki azt hiszi, hogy halott.

Látta Louist.